Szlavicsek Judit

Szlavicsek-Hegedüs Judit vagyok, idén lettem 45, három gyerekem van és néhány éve Hévíz az otthonunk.

Előbb irodalomtudomány szakirányú bölcsész, aztán  meg jogász lettem Pécsen.

Előbbi diplomámmal valójában sosem, utóbbival viszont számos területen dolgoztam, az önkormányzati közigazgatásban, ügyvédjelöltként és hatósági területen is.

Sokáig azt hittem, az én utam a jogi pálya, nem láttam, nem kerestem azon túl mást, néhány éve mégis odahagytam –  kicsit talán magam számára is váratlanul.

Mindig is vonzottak a bűnügyi történetek, magyar szakon a krimi és a szépirodalom közötti szűk határmezsgyéről írtam a szakdolgozatomat: Szerb Antal Pendragon legendája, Babits Gólyakalifája, vagy épp Eco-tól A rózsa neve mind-mind bizonyság arra, hogy a bűnügyi történet és a ponyva közt nincs szükségszerűen egyenlőségjel.

Meggyőződésem, hogy egy krimi is lehet jó szöveg, irodalmi szöveg is akár.

Épp egy éve télen kezdtem el játszani egy saját krimi gondolatával, egy klasszikus Elektra történet formálódik egy mai magyar vidéki kisvárosi közegben, némi csavarral, természetesen.

1. Feladat: A Halál Szamarrában