Szigetnaplók 2020 – 1.

Felkértünk öt résztvevőt, hogy írjanak meg egy-egy napot a Péterfy Akadémia kisoroszi nyári kreatív írás-táborában. Elsőként Aradi Gizella naplóját olvashatjátok a tábor első napjáról, július 26-ról, vasárnapról.

július 26. vasárnap

Az elsőt nem felejted el

(Naplóbejegyzés a Péterfy Akadémia írótáborának első napjáról)

            Kisoroszi nekem abban az évben kezdődött, amikor a Kitömött barbár Aegon Művészeti Díjat kapott. Az írók boltjában tanácstalanul válogattam, ajándékot kerestem. Egy barátommal nézelődtünk. Ezt megveszem, nagyon jókat hallottam róla, mondta. Beleolvastam és mindjárt két példányban megvásároltam, legyen meg nekem is, ha a másikat elajándékozom. Akkor még álmomban sem gondoltam, hogy néhány hét múlva a kötet szerzőjével, Péterfy Gergellyel és Ágival, akivel összeismertetett, másfél-két órákat beszélgetünk rendszeresen, egy csendes kávézóban. Gergely, aki az első tanárom lett így, végtelen odafigyeléssel és türelemmel, szavakról szavakra tépkedte szét és ragasztotta össze az első írói próbálkozásaink mondatait.

Az első írótáborban, ahol életemben először voltam azon a nyáron, Gergely volt a spiritus rector. A tábor Mészöly Miklós személye köré szerveződik, szülőhelyén, Szekszárdon. Mészölyről beszélve azonban elkerülhetetlenül előkerül Kisoroszi, ahová nyaranta rendszeresen visszatért.

A kisoroszi tábort kíváncsian várom. Nem csak a hely miatt, a korábbiakkal ellentétben, az összeszokott társaság helyett minden bizonnyal többségében ismeretlen emberekkel leszek együtt. Meglepetésparti. Pontosabban egyetlen ismerős résztvevőről tudok, ott lesz Szlavicsek, akit a Péterfy Akadémia mester csoportjából ismerek. Judit az egyik legjobb reklámarca lehetne az Akadémiának. Gergely instrukcióit követve még a kurzus alatt elindította a Facebook oldalát, ahol heti rendszerességgel posztolta folytatásos történetét. Néhány hónap elteltével már kiadói felkérést kapott, könyv alakban is megjelenik még idén, sőt az olvasók már megfilmesítést emlegetnek.

A Rácz Fogadóban találkozunk, itt lesznek a foglalkozások és a szállásunk is.

Sokan ültek már a fogadó teraszán, amikor megérkeztem. Szeretem ezeket az első félórákat, amikor ismeretlenek szavakkal és tekintettel körbe tapogatják egymást. Az nyilvánvaló, hogy egy ilyen programon – máshol talán szokatlan – elfogadással és nyitottsággal közelednek egymáshoz. A legkülönbözőbb szakmából érkeztek a résztvevők. Talán orvosok vannak a legtöbben. A beszélgetések alapján többeknek már kötete is jelent meg, vagy éppen megjelenés közelében van. Mások meg szinte teljesen kezdők, olyan is van, aki csak érdeklődésből jelentkezett ide, az első írását a tábor előtt kiadott feladatként készítette el. A feladat az volt, hogy „árulás” hívószó alapján készüljenek legalább tizenkétezer karakteres novellák.

            Ebéddel kezdődik a közös nap. Örülök, hogy elmarad a sok helyen rutinszerűen alkalmazott bemutatkozó kör. Kínosan érzem magam az ilyen felesleges udvariassági procedúrák alatt. A szervezők itt rábízzák a csapatra, hogy mindenki kedve és érdeklődése szerint ismerkedjen. Az írások elemzése során aztán néhány mondat után többet megtudunk egymásról, mint néhány felszínes barátság évei alatt.

            A jól bevált ábécérendben indul az írások megbeszélése. A vezetéknevem miatt legtöbbször, mint most is, nekem kell először felolvasnom a novellámat. A többiek kivetítőn követik a szöveget, amelyet Gergely már előre kipreparált. Megjelölte a legjobb részeket és persze megjegyzéseket fűzött oda is, ahol valami problémát lát. A hozzászólások peregnek, mindig érdekesek ezek. Nagyon nagy élmény megismerni a gondolatokat, amelyeket az olvasóban az általunk teremtett világ ébreszt. Néha a szerző számára is meglepő összefüggéseket és kihallásokat vesznek észre. A szorongató érzés, hogy ismeretlenek között én vagyok az első és fogalmam sincs, mire számíthatok, gyorsan elillan. Még egy novellára maradt idő, Belső László írása következett. Az aktivitás nem lanyhul, az írás humoros és ezer, még kibontásra érdemes történetet rejt.

            Kora délután megérkezik az este vendége, Molnár T Eszter. Mielőtt vele beszélget majd Gergely és Péterfy-Novák Éva szeretné megismerni, hogyan dolgozik a csoportunk, kik azok, akikhez majd beszélni fog és akik kérdezni fogják.

Gergely kérdései arról faggatják Esztert, ami minden kezdő írót foglalkoztatnak, mi volt az első levélben, amivel megkereste a kiadókat, hány kiadónak küldte meg a kéziratot, mi volt az, amitől egy visszautasítás bíztató volt, ha volt ilyen. Eszter beszélt arról is, milyen ellentmondó elvárások fogalmazódtak meg az írásával kapcsolatban (Szabadesés). Hogyan küzd meg azzal, hogy a műfaji alkotások nem vezetnek a parnasszus tetejére, egyáltalán milyen út, hogyan vezet oda ma egy női alkotó számára. Eszter számára az írónak nem neme, hanem megfigyelőképessége van. Bíztató lehet bárkinek, aki az irodalomtól távoli területről közeledik az íráshoz, hogy Eszter eredetileg biológusként végzett. Bár elmondása szerint ettől függetlenül íróból lett biológus, mert a végzettséget leginkább a család elvárása miatt szerezte meg, az írás pedig mindig benne volt.

            Az estét a közeli kiskocsmában fejeztük be, igazi falusi dühöngőben, és éjszakába nyúlóan zengett a dal, „ha itt lennél velem és fognád a két kezem”.

Aradi Gizella