Az online kurzus 2022. október 25-én kezdődik, időtartama 8×120 perc – nyolc héten át keddenként délután 5-től este 7 óráig tart.
A kurzust Csepelyi Adrienn újságíró, író, műsorvezető, a WMN munkatársa vezeti.
Az órákon Google Meet segítségével lehet részt venni.
Jelentkezni október 15-ig lehet a peterfy.academy@gmail.com címen.
A kurzus ára 320 euró.
A rövid bemutatkozó levél tárgymezőjébe kérjük, írják bele: újságíró kurzus.
A kurzus tematikája:
1. Mit? Kinek? Hogyan? Hol? Miért?
Öt kérdés, amelynek segítségével körvonalazzuk, mit szeretnénk közölni a világgal, és hogyan tehetjük ezt meg a leghatékonyabban. Betűtípustól a Pantone-skáláig, platformoktól a célközönségig, hőtérképtől a tegezésen-magázáson át a posztolási időpontokig végigvesszük mindazon kritériumokat, amelyek alapján elkezdjük a közös munkát. Ahhoz ugyanis, hogy szövegi szinten tudatosan működhessünk, muszáj átlátnunk a fentieket.
2. Műfaji alapismeretek
Melyek az írott sajtó legalapvetőbb műfajai? Hogyan alakította át a hagyományos formákat az internet, a blogok térhódítása, a közösségi média? Hogyan döntsük el, hogy egy adott téma feldolgozásához melyik a megfelelő műfaj – és hogyan formáljunk a saját képünkre egy témát? Interjú, riport, publicisztika: a szakkifejezéseken túl azt is megtanuljuk, mikor mennyire lehetünk szubjektívek és mi az, amiből nem szabad engednünk.
3. Projekttervezés: a cikktől a sajtótermékig (és vissza)
Hogyan valósítsunk meg egy ötletet? Akár egyetlen cikkről, akár egy sorozatról vagy teljes honlapról, blogról, szerzői oldalról van szó, ez a metódus segít eligazodni a tervezésben, a hatékony információátadásban és abban, hogy a végeredmény önazonos, ugyanakkor mások számára érdekes legyen.
4. Genderetikus újságírás (nagyon nem csak nőknek!)
Szomorú statisztikák a nők médiareprezentációjáról – és saját történetek a gyakorlati okokról. A nők témái tényleg kevésbé érdekesek vagy komolyak? Hogyan befolyásolja a sajtó a nők megítélését, és hol a felelőssége az újságíróknak abban, hogy ne ártsanak adott ügyekben? Szexizmus, tárgyiasítás, romantizálás, az eredmények kisebbítése, leuralás és „gizikézés”: ezen az órán konkrét példák segítségével végigmegyünk mindazokon a káros beidegződéseken, amelyeknek már rég el kellett volna tűnniük a közbeszédből. És aki ezen az órán ott van, az garantálom, hogy ezentúl előre le tudja zongorázni, mibe köthetnek bele (joggal!) a kommentelők.
5. Húzd meg, ereszd meg – szöveggondozás a gyakorlatban
Mi történik a szöveggel azután, hogy a szerző leüti az utolsó entert? Hányszor kell átolvasni – és pontosan kinek? Hogy jut el a nyomdába (ha eljut egyáltalán még oda)? Mi az a szövegvakság és mi a szerkesztői agy? Lead, kiemelés, húzás, tördelés, keretes, névjegy, karakter és kolumna, kopf és flekk, levonat, korrektúra, megolvasás – ezek mind-mind értelmet nyernek az óra végére. Mi az, amiért foggal-körömmel kell harcolnunk a szerkesztővel és mi, amiben jobb, ha rá hagyatkozunk? Hogyan engedjük el zseniálisnak tűnő mondatainkat? Mit kell kurziválni egy szövegben? Hogyan írjuk át a neveket magyarul? Kiskötőjel, nagykötőjel, bekezdés és egyéb apróságok, amelyek nélkül a nagy egész nem is igazán nagy.
6. Kritikusok és gondolkodók
Véleménye mindenkinek van, a kritika azonban az egyik legnehezebb újságírói műfaj. Az alapvető kritikai érzéken túl viszont van jó néhány szakmai szempont, amely nélkül egy kritikának szánt írás nem több üres fröcsögésnél. Melyek ezek a szempontok? Hogyan érvényesülhet egy kritikában a saját hangunk anélkül, hogy agyonnyomná az elemzett produktumot? Mitől hiteles egy kritikus? Bármily meglepő, mindezek rávetíthetők a kommentekre is, ezáltal segíthetnek a moderálásban és a kulturált vitatkozásban is, ily módon pedig ez azok számára is nagyon hasznos óra, akik nem szeretnének kritikaírással foglalkozni.
7. Interjú 101
Az interjú egyszerre a legkönnyebb és a legnehezebb műfaj. Egy jó alany elviszi egyedül a show-t, egy rossz meg mélységes gyötrelmet képes okozni. De várjunk: valóban van olyan, hogy jó meg rossz alany, vagy mindez az újságírón múlik? Hogyan készülünk fel egy interjúalanyból? Miként teremtünk kapcsolatot vele, hogyan zökkentjük ki vagy nyugtatjuk meg? Mit csinálunk, ha a végén mindent át akar íratni – és mi van, ha mi szeretnénk néhány dolgot kicsit kipofozni a kész cikkbe? Mennyit kell beszélni egy jó anyaghoz? Hogyan leiratozzunk? Mennyire lehetünk jelen mi magunk a szövegben? Kérdezünk és felelünk mi magunk is az órán, én meg mesélek pár vicces, sokkoló, emlékezetes vagy épp megható sztorit az utóbbi 15 évem interjúiról.
8. Ki vagy te? Miért rád figyeljek?
Mire ideérünk a tananyagban, már átfogó képünk van műfajokról, munkafolyamatokról szövegi és szervezeti szinten egyaránt – most jöhet a legfontosabb kérdés. Ami tapasztalatom szerint a legnehezebb is egyben. Rendszeresen előfordul a bemutató óráimon, hogy amikor azt kérem a diákoktól, mondjanak három dolgot, amiben nagyon jók, egyszerűen leblokkolnak. Mivel az oktatási rendszer az egyéni erősségek helyett az uniformizált tudást erőlteti, a legtöbbünk úgy nő fel, hogy azt tanítják neki: az erősségeink kiemelése nagyképűség. Ezen az órán átadom azt a módszert, amely segít akár krízishelyzetben is átlátni azt, amiben a legjobbak vagyunk, amiben képesek fejlődni – és azt is, hol húzzuk meg a határainkat.
Péterfy Akadémia 