Szigetnaplók 2020 – 4.

Felkértünk öt résztvevőt, hogy írjanak meg egy-egy napot a Péterfy Akadémia kisoroszi nyári kreatív írás-táborában. Negyediknek Szalai Zsuzsa naplóját olvashatjátok , július 29-ről, szerdáról.

4. nap

amikor a névsorból arcok válnak ki és résztvevőkből csoport alakul. Kezdjük megismerni egymást, és ez különös ízt ad a történetmesélésnek, amikor a felolvasások a kivetítőn írásokká válnak.

Mai napunk Szentesi Évával indul. „A Szentesi”, bár mind ismerjük, mégis megtisztel azzal, hogy röviden bemutatja pályája állomásait. Kiváló oktató veszett el benne, feszesen tartja magát felkért témájához, bemutatni és elemezni a közösségi média szerepét a brand építésben. Elmeséli, hogyan szerkesztik és hogyan jelenik meg az online folyóirat, a WMN a közösségi médiában, hogyan gondozza saját írói oldalát és hol a helye a rendszerben a magánprofilnak. Konkrétan és részletesen ismerteti a Facebook és Instagram használatát, kezdve a szerzői oldal létrehozásától a statisztikai elemzések értékelésén át a kommentek kezeléséig.

Ebéd után néhányan lesétálunk a kisoroszi tóig, a hőség elviselhetetlen, jó visszaülni a hűvös terembe.

Délután újra a szerzőké a szó, a téma változatlan.

„Nehéz dologról kéne írnom, de nem tudok, mert az árulás a világ legkönnyebb dolga. Az árulások jönnek, s mentek és múltunk minden pillanatát átszövik, akár a dimenziókat a gravitáció” – mondja Jánosi-Mózes Tibor. Elképesztő asszociációs szöveg, erős képekkel, veszteségről és egy kolozsvári házibuliról, a medikáról és a vödörben tartott agyról, végül a szerelembeesés zuhanásáról, fel, s majd le. Szűk 454 karakter, ami a végtelenségig bővíthető lenne.

Lantosi Nóra olvas fel másodikként, a súlyos női témák tárháza végtelen. Nehéz elvonatkoztatni a családon belüli erőszak történetéről, mégis meg kell tenni, mert az írástechnikát is meg kell vitatni. Kezdve onnan, hogy milyen hosszú legyen egy mondat, egészen odáig, hogy hogyan kezeljük a sztereotípiákat és hogyan láttassuk az egyéni mozgatórugókat és a tragédiákhoz vezető okokat.

Legfiatalabb résztvevőink egyike Nádházi Kíra Zója, története a bizalomról és veszteségről szól, ahonnan messzire kalandozunk, és miközben szövegét darabokra szedjük, mégis fiatalosnak és üdítőnek találjuk.

A Mester ma brillíroz, röpködnek a példák a levegőben, Thomas Mannról és Eszterházyról, retorikáról és ókori irodalomról. Hogy az a szöveg, ami felolvasva nem hangzik jól, leírva sem lehet igaz. És hogy a szöveg zeneisége adja meg annak szépségét. És hogy az igazság az szép is.

Vacsora alatt besétál a romantika, bájos írótársunk meglepetés csomagot kap a távolból: virágot, üdvözlőkártyát és több üveg bort, utóbbi előrevetíti az este hangulatát.

Mai meghívott vendégünk Nádor Zsófia, a Jelenkor kiadó szerkesztője. Lenyűgözve hallgatjuk, mint aki súlyos titkok birtokába jutott végre, hogyan születik könyv a kéziratból. Záporoznak a kérdések: hány év alatt tanult bele a szerkesztésbe, hogyan olvassa el kéziratot, és hányat évente, mennyi időt vesz igénybe egy regény feldolgozása, mi történik, ha nem működik a kémia író és szerkesztő között, a kérdezősködés szinte megállíthatatlannak tűnik. Milyenek az ismert szerzők kéziratai? Miért baj, hogy kicsi a recenziót író újságírói kapacitás és hogy szűk a kommunikációra alkalmas felület. Hogyan szerkeszti a világirodalmat, csak a fordítást pontosítja, vagy az értelmezést is segíti. Hány könyvön dolgozik egyszerre és hogyan tudja követni és rendszerezni a munkát. Mi történik, amikor ismeretlen szerző küld be kéziratot, milyen legyen a kísérőlevél és a szinopszis. Milyen módszerrel néz át egy új kéziratot, hány oldalt olvas el belőle és honnan? Hogyan dönti el a szerkesztő, hogy a beküldött kéziratban van-e piaci potenciál, a trendek, a minőség, a kiadói szándék vagy a büdzsé ismeretében mikor továbbítja azt a kiadóvezetőnek. Elolvasnak-e minden beérkező kéziratot? Miért nincs nálunk a szerzőnek menedzsere, vagy van-e szükség ügynökségekre? Hogyan építenek fel egy új szerzőt? Van-e mellényúlás, akár azért, mert visszautasítanak valamit, ami máshol sikeres lesz, akár mert eladhatatlan marad. És igen, óvatosan fogadnak be új szerzőt. Hogyan készül a borító és mikor megy nyomdába az anyag. Olvas-e a szerkesztő saját örömére, és mi a kedvenc regénye?

A nagy témák mellett egészen apró részleteket is megtudunk, például arról, hogy mi történik akkor, amikor a kezdő szerkesztő és a szerző nem tud megegyezni abban, hogy a törülközőt az akadémiai helyesírás, vagy az időközben elterjedt módon, törölközőnek írják. És hogy mit csinál egy mára tapasztalttá vált szerkesztő, érkezik a kérdés. Elengedi, mondja és közfelkiáltással ez marad a zárszó.

 A szövegben ha már említésre kerültek a borok, mint pisztoly, aminek el kell sülnie, hajnalig tartó beszélgetés során fogytak el újabb és újabb palackok társaságában.  Amennyire rövid volt az éjszaka pont annyira volt hangos a Szlavicsek telefonjának ébresztője, amit hatodik kísérletre sikerül végre elhallgattatnia. Elmegy futni. Visszaalszom.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .