Mics Ildikó: A stoppos

                                                                  BUTA LIBA

Langyos nyári eső esett, a rakparton beállt az autósor, alig győztem kivárni, hogy átmehessek az utca túloldalára, amikor végre sikerült, a járda melletti biciklisávon majdnem elgázolt egy elszánt versenybringás, artikulálatlanul üvöltött az esőben, de nem hallottam a visító dudálásoktól. Esernyő nem volt nálam, ázott a fejem, az esőpermettől hunyorítva elindultam a híd felé. Nem láttam semmit. Akkor se láttam volna, ha nem esik. Mint egy távgyalogló, mindig az újabb szakaszra figyeltem, az újabb néhány méterre, tartottam a ritmust, nem voltam se lassú, se gyors, mintha szívveréstempóban kellett volna átjutnom a hídon.

Unalmas pénteki napon omlott össze az életem, egy enyhén felhősön, amikor arra ébredtem, hogy a szomszéd az ablakunk alatt apportírozza a kutyáját. Délután francia almatortát sütöttem. A kettő között darabokra hullt minden. Miközben az almákat pucoltam, bénító fájdalmat és csalódottságot éreztem, mire a fahéjillatú tarte tatin hűlni kezdett, már dühöt is.

A híd túlsó felén az autók feltorlódtak, percekig egy helyben álltak, elfoglalták a zebrát. Igyekeztem ügyesen manőverezni közöttük, de az egyik kocsi túl közel gurult az előtte álló fekete dzsiphez, és nem fértem át. Akkor a dzsip ajtaja kinyílt, és valaki azt üvöltötte odabentről: gyere! Oldalazva beugrottam.

– Micsoda idióták vannak! – fordult felém a vezetőülésről egy harmincas nő, szőke elomló fürtökkel, tökéletes sminkben. – Na és, hová mész?

– Nem tudom. Csak úgy elindultam…

– Nem is tudod, hová mész? Ez nagyon jó! Akkor jöhetsz velem!

– Végül is…

Ahogy alaposabban végigmértem, feltűnt, hogy minden apró részlet tökéletes rajta. A haja lágy hullámai, a szemkontúrja, a rúzsa, az aranyóra a csuklóján, a szandálja krémszínű, vékony pántja, még a homlokára tolt napszemüveg is. Minden pont odavaló.

-Mit szólnál, ha kirándulnánk egyet a Normafához? – mosolygott rám, és zenét kapcsolt, jazzt. – Egyébként meg úgy nézel ki, mint egy ázott veréb!

-Vagy mint egy elázott rongy, ez pontosabb! – próbáltam rá visszamosolyogni. – Úgy is érzem magam. Cefetül.

-Ne haragudj, de ez látszik is rajtad!

Mindketten nevettünk, aztán felerősítette Miles Davist a rádióban. Jólesett. Néhány percre el is felejtettem… Olyan volt, mintha meg se történt volna. Tamás nem futott vissza a kapuból a határidőnaplójáért, a határidőnaplóból nem csúszott ki egy boríték neki címezve, én nem találtam meg, és nem raktam félre, aztán nem néztem bele 12.35-kor. Ez az egész ostoba, értelmetlen véletlenspirál nem pörög ki. És nem pusztán az illúzió marad érintetlen, hanem a kapcsolatunk is. Nem jön el a mai nap soha.

– Pasi?

– Persze! – zökkentem vissza.

– Nem érdemes szenvedni miattuk!

– De ez durva. – egy pillanatra elhallgattam. Még nem voltak szavaim hozzá.

– Ha nem akarsz róla beszélni, megértem. Hidd el, mindannyian átéltünk már hasonlót. Úgyhogy nem tudsz meglepni.

Rákanyarodtunk a városból kivezető útra, gyérült a forgalom, a szűrt fényben meseszerűen idillinek láttam a tájat, jólesett a légkondi a kinti párás levegő után, nem zavart, hogy a hajam még nedves, hogy a vászon nyári ruhámon annyi a gyűrődés, mintha direkt így vettem volna, és hogy éhes vagyok meg szomjas.

– Nem kell sietned sehová?

Azt hittem, nem hallotta, amit mondtam, mert nem válaszolt. Sápadtnak tűnt, összeszorította az ajkát, nagyokat nyelt. Aztán belenézett a tükörbe, megpaskolta az arcát, elégedetten hümmögött, és mosolyogva felém fordult.

 – Nincsenek véletlenek… Ha tudnád, hányszor néztem ki még ennél is szerencsétlenebbül, mint te most. És itt vagyok. Úgyhogy semmi vész! Ja, és nyugodtan bőghetsz!

Erősebbre állította a légkondit, most először fázni kezdtem, és hirtelen valahogy kimerültnek éreztem magam. Minden annyira értelmetlennek tűnt. Még ez a beszélgetés is. Túl akartam lenni rajta.

 – Gyereket várok. Csakhogy ma kiderült, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki gyereket vár a férjemtől.

– Terhes vagy? – elkerekedett szemmel nézett rám, néhány pillanatig alig figyelt a hegyi útra, amely átszelte az erdőt, aztán gyorsabb tempóra kapcsolt, a fák úgy suhantak el két oldalt, mintha egymáshoz betonozódtak volna. Félni kezdtem.

– Lassíts, kérlek!

– Ó, az anyaság! Csupa máz és megjátszás, azt gondolod, magadhoz láncolhatsz vele egy férfit, mekkora baromság!

– Mit akarsz ezzel mondani? – meredten néztem rá, de ő úgy tett, mintha nem venné észre.

– És honnan veszed, hogy szeretője van?

– Cáfolhatatlan bizonyítékom van rá!

 – Na és ha van? Ha te kevés vagy neki? Ha csak úgy lógsz a nyakán? Majd ő eltart, ezt gondolod, igaz? – időnként elengedte a kormányt, és hevesen gesztikulált, beletúrt a hajába, nem nézett rám. Majd lerúgta a szandálját, kikapcsolta a zenét, és még gyorsabban hajtott.

Démoni volt, annyira reszkettem, hogy egy darabig meg se bírtam szólalni. Majd sírni kezdtem, egyre hangosabban, nem bírtam abbahagyni, hisztérikus, tomboló, mély zokogás rázott, elmosódva érzékeltem a közelgő betonfalakat, a fák gyűrűjét, elfutottak mellettünk, mint valami szürke alagút.

Minden egyetlen pillanatba sűrűsödött. Kívülről láttam magam, ahogy zokogok, ahogy Tamás reggel megcsókol, ahogy meglátom a borítékban az ultrahang képet, mellette üzenet: Apuka leszel, szívem!, láttam, ahogy állok az esőben, kívülről hallottam a sikolyomat, mintha egy moziban visszhangozna, mindenhol a falak mentén, miközben rátapadok a valószerűtlenül élethű 3D-s mozifilmre.

 – Lássuk, melyikőnk éli túl!  – kacagott, élvezte, hogy a rémület megbénít – Istenem, milyen kis senki vagy! Hányszor figyeltelek a házatok előtt! És láttam, amikor este hazamegy hozzád. Az unalomba, a semmibe. Ott álltam ma is. Követtelek. El is felejtettem bemutatkozni, Ágota vagyok, a férjed szeretője, te buta liba!

Hirtelen letért az útról, hátradőltem, odasimítottam a tenyerem a hasamra, kinyitottam a szemem, hogy lássam a fákat még egyszer egészen közelről.

Csend lett aztán.

Nem kacagott senki.

Ez a novella az 5. Feladat megoldása

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..