Vida Krisztina: A Halál Szamarrában

Én, a Halál, aki nem haragvó, nem áld, nem átkoz, ma meghökkentem.

A bagdadi kereskedő legbölcsebb szolgájának jött el ideje. Így történt.

Hajnaltájt, amikor a már nyüzsgő piac szélén várakoztam, látom, hogy szolga közeledik, mit sem sejtve válogat a duzzadó paradicsomok, roppanó körték között. Amikor a közelembe ért, a fokhagymaárus pultja mellé, furcsa zavarodottság fogta el. Mellé léptem, megböktem. Láttam a szemében magamat. A fényt, és a sötétet. A rémületet, hogy nem tudja, merre visz az útja. Állt, lehunyta a szemét, mintha erőt gyűjtene, mintha lehetne még választani. Tudja, hogy nem. Tudja, ki vagyok.

Tudja, mit akarok.

Lassan emelkedett a nap.

A szolga, kezében egy foghagymával, arca izzad, izmai feszülnek, nekilódul.

Állok.

Látom, ahogy átfut a tömegen, hat sarkon fordul balra, jobbra, sosem tévesztve el az irányt. Szalad a gazdájához, aki gazdag is, de bölcs is.

• Gazdám, add a legjobb lovad, el kell rejtőznöm a Halál elől! Szamarra a titkok rejteke, embert ott még a Halál sem találhat meg.

A gazda nem szólt, csak intett, és az egyetlen fekete lova felnyergelve előállt.

A Szolga nem tétovázott, felpattant a kancára, s meg sem állt a városig. Homály és rémület fogadta. Egyet sóhajtott, biztonságban érezte magát?

Eközben otthon a Gazda megkívánt egy fürt szőlőt, fekete csuhát öltött, és egymaga idult régi kedves helyére. A Halál már várta. Bólintottak, volt, hogy már elbeszélgettek.

• Mit vétett a szolgám, hogy úgy ráijesztettél?
• Nem bántottam, csak értésére próbáltam adni, hogy megérkeztem. Eljött az ideje, hogy találkozzunk. 25 éve erről is megállapodtunk.
• Olyan fiatal még, ne vidd el tőlem. Édes fiamként szerettem.
• Ő az én fiam is, én adtam őt ennek a világnak. Most magammal viszem. Ő még nem tudja, hogy én az anyja vagyok, nem csak a Halál. Most Szamarrában rejtőzik, de én mindenütt ott vagyok, ahol ti, emberek. A sorsotokat el nem kerülhetitek. Most megyek, megfogom a fiunk kezét.

A kereskedő hallgatott, bár gazdag, de bölcs is volt.

A szolga pedig meglátta a Halál szemében a fényt. Szamarrában dél felé járt az idő.