Szentesi Éva: A Halál Szamarrában

Nem vagyok álszent. Jó, mondjuk szent se!

(A Halál esete az Istennel és a klímatudatossággal)

Ma reggel nem volt jó kedvem.

Rohadt sok meló volt eleve. Erre tegnap meg a fodrász elcseszte a hajfestésem, és őt is ki kellett nyírni.

Na, azért nem volt olyan egyszerű az. Találni egy nyegle futárt az esőben, aki épp arra megy, ahol a szalon található, és épp akkor fordul be az utcába, amikor a néhai fodrászom lelép az úttestre. (Mert még visszament a kocsikulcsért, úgyhogy majdnem megúszta az egészet.)

A hajam meg nem pont olyan színű lett, mint ahogyan én azt szeretem, úgyhogy kampec volt. Oké, ezt most önös érdekből csináltam, de mostanában ritkán van ilyen, eskü.

Az ilyesmikre háklis vagyok, ismersz már jól. Konkrétan nem bírom elviselni, ha a hajamnak egy kicsit is másmilyen lesz az árnyalata. Mert ha egy fokkal sötétebb, akkor már egyből kilóg a lóláb. Hogy festetem. Érted! Fú, nem bírom elviselni, ha látszik. De ez ilyen környezetkímélő cucc, nem ártok vele a bolygónak, éppen ezért könnyű elrontani.

Aztán a reggeli organikus kertészetből származó, kínai zöld teám mellé megnéztem az e-maileket, és akkor látom, hogy ma meg Szamarrába kell mennem, pont a te hátad mögé, haverom.

Meleg van ott, mint a dög. Még jó, hogy beszáríttatam tegnap a rőzsét, nem elég, hogy elrontották a színét, abban az irtózatos melegben még bongyori is lesz.

Ja, ne is kérdezd… ki kell nyírnom valami gazdag csávó emberét. Megint a szokásos sztori, semmi extra: a faszi veri odahaza a feleségét, és úgy döntöttem, ha a hatóságok nem tesznek semmit, akkor kezembe veszem az ügyet.

Majd beugrom előtte Bagdadba a piacra, ha már úgyis mindegy a frizurámnak, hozok onnan mentát. Isteni ott a menta. (Ja, bocs, tudom, nem szereted, ha a szádra vesznek.)

Hagyd csak, dehogy leszek fáradt. Szeretek azon a piacon bóklászni, haverom. Tele van természetes cuccokkal, és tudod, hogy én nem vinnék be a szervezetembe semmi mérget. Manapság pedig már nehéz organikusat találni, úgyhogy igazából nem is bánom, hogy ennyit kell ma utaznom. Bepakoltam a kis szövetszatyrokat, mert én nem csak egy hónapig tartom a műanyagmentességet, mint az a sok Isten barma odalent a földön. (Jaj, bocs megint! Tényleg nem akarlak a számra venni.)

De amúgy benézhetnél te is. Kéne néhány új ruha neked. Mindig ezekben a nagy, fehér lebergenyekben jársz. Oké, hogy tudatos vásárló vagy, de Bagdadban van sok second hand bolt.

Mert újat nem veszünk, haverom. Tudom én… hogy a viharba ne tudnám.

De ha akarod, akkor nem csak a gazdag fószer nőverő emberét nyírjuk ma ki, hanem felrobbantok a kedvedért egy fast fashion boltot. Vagy mindjárt egy gyárat…

Aztán majd posztolom instára, hogy ma is mennyi jót tettünk a bolygóért…

(Ez a szöveg “A Halál Szamarrában” feladatra készült)

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..