Heiter Tamás: A Halál Szamarrában

A szolga és a kereskedő

Élt Bagdadban egy kereskedő. Egy napon leküldte a szolgáját a piacra, hogy hajtsa be számára adósságait, de a szolga kisvártatva visszajött, sápadt volt, remegett, és azt mondta.

– Gazdám, az imént, amint ott álltam a piacon, valaki megbökött a tömegben, megfordultam, és láttam, a Halál az. Rám nézett, és tett egy fenyegető mozdulatot, kérlek hát, add oda a leggyorsabb lovadat, kivágtatok a városból, hogy elkerüljem a végzetem. Szamarrába megyek, ott a Halál nem talál meg.

– Nem kedves szolgám, mondta a kereskedő mézédes, aranyló teáját szürcsölgetve, ne ezt tegyük. Képzeld csak, álmomban engem is megkísértett a Halál, azt mondta nekem: a piacról egyenesen magammal viszlek. Ezért is küldtelek téged magam helyett. Azt mondom, folytatta a kereskedő, cseréljünk ruhát és csapjuk be a Halált. Én, szolgának öltözve, elvágtatok Szamarrába, te pedig maradj itt, és tegyél úgy, mintha a ház ura volnál. Rendelkezzél minden vagyonommal és kincsemmel, persze vigyázz jól mindenre, amíg visszatérek. A Halál hiába keres minket, mindig mást talál meg, mint akit eredetileg el akart ragadni magával. Így biztosan mindketten elkerülhetjük végzetünket.

Ebben meg is állapodtak, a kereskedő felöltve szolgája kopott ruháit, legjobb lovának nyergébe pattant, véknyába vágta a sarkantyúkat, hajszolta, ahogy csak bírta.

A szolga magára terítette urának ünneplő köpenyét és peckesen lement a piacra, meglátta a tömegben a Halált és hozzá lépett.

– Miért tetted azt a fenyegető mozdulatot a szolgám felé, amikor találkoztál vele?

A Halál, úgy tett mintha nem vette volna észre a cserét és illedelmesen válaszolt: Az nem fenyegető mozdulat volt, egyszerűen csak meglepődtem. Csodálkoztam, hogy itt látom Bagdadban, úgy volt, este Szamarrában találkozunk.

-Nahát, mosolyodott el a kapzsi szolga és kezet nyújtott a Halálnak, majd elvegyült a piac forgatagában.

Alig tett meg néhány lépést, a sörbetes sátor mögött, hátulról halálra késelte egy földönfutó tevehajcsár, akitől régebben a kereskedő kicsalta az állatait. 

Aznap este, a kereskedő nyugodtan hajtotta álomra a fejét Szamarra szolgáknak fenntartott szálláshelyén, nem messze a kúttól, ahol a tevéket szokták megitatni. Az éjszaka rendkívül forró volt akkor, a kereskedő felébredt és enyhülést remélve kiment, hogy megmossa arcát a kút hűs vizében. Éppen ki akarta emelni a vödröt, de a lába megcsúszott a kilötyögtetett víztől sáros talajon, beleesett a kútba és megfulladt.

A Halál akkorra már rég másfelé járt, egyszercsak megállt, köpenyéből előhúzott egy könyvet és akkurátusan feljegyezte: egy szolga és egy kereskedő. Ezután eltette a könyvet és tovább ballagott.

Ebből is világosan látszik, hogy hová vezet a mérhetetlen hazudozás és a gátlástalan alakoskodás. 🙂

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..